ASSZERTÍV KOMMUNIKÁCIÓ
Hétköznapi I Párkapcsolati I Munkahelyi
Konfliktusok mindig is voltak, vannak és lesznek is, ez elkerülhetetlen és valójában így természetes.
Azonban közel se mindegy, hogy mások irányába milyen módon kommunikáljuk véleményünket, érzéseinket és rendezük nézeteltéréseinket, avagy struccpolitikát folytatva besöpörjük őket a szőnyeg alá. A megfelelő konfliktuskezelés segítségével a nézeteltérések előre vihetnek.
Az egyetlen kérdés csupán az, hogy ki tudjuk-e megfelelően használni a bennük rejlő önismereti és személyiségünket pozitív irányba építő lehetőségeit.
A konfliktus szóhoz meglehetősen sok kellemetlen érzést társítunk. Talán furcsa lehet kijelenteni, ha azt mondhatjuk, milyen szerencsére, hogy vannak konfliktus, ugyanis ezzek biztosítják különbözőségünket: emiatt vagyunk mások, mint a többiek, ez adja különlegességünket, egyediségünket, miközben új megoldásokat segít elő, és támogatja a változást, a fejlődést. "Ha két ember mindig egyetért, egyikük feleslegessé válik", hangzott el Wrigley amerikai üzletember szájából 1931-ben. Ha pedig a konfliktusok jelenléte törvényszerű, és sok esetben hasznos, akkor az egyetlen kérdés az az, hogyan kezeljük őket. A valódi kihívás tehát az, hogy mit kezdünk egy konfliktussal és ki tudjuk-e használni a benne rejlő pozitív lehetőségeket.
Asszertivitás a pszichológiában
Ha azonban a teljes képet szeretnénk látni az asszertivitás jelentése kapcsán, érdemes – az általános szóhasználatnál mélyebbre ásva – a pszichológia tudományában keresni a választ. A népszerű és elismert amerikai szaklap, a Psychology Today a következőképpen írja le:
"Az asszertivitás szociális készség, amely nagyban alapul a hatékony kommunikáción, miközben tiszteli mások gondolatait és kívánságait. Az asszertív emberek tisztán és tisztelettudóan kommunikálják akaratukat, szükségleteiket, véleményüket és személyes határaikat mások felé. Álláspontjuk sosem kérdéses, bármi is legyen a téma. "
A modern pszichológiában széleskörű szakirodalom foglalkozik az asszertivitással: ahogy a fenti idézetből is kiderül, egyszerre jelenti a kritikus gondolkodás egyik módját, és kommunikációs stílust. A 20. század második felétől elsősorban az utóbbi értelmezés dominál: tanulható viselkedési készségként tekintenek rá.
Mi az asszertív kommunikáció, és milyen előnyökkel jár?
Ha az asszertivitás jelentése szóba kerül, általában mindenki azonnal az asszertív kommunikációra gondol – hiszen ahogy a fentiek is alátámasztják, egy asszertív ember kvalitásai ezen a területen mutatkoznak meg a legmarkánsabban. A leírások és definíciók alapján már sejthetjük, melyek a legfontosabb elemei – ezért mielőtt bővebben kifejtjük ezeket, röviden arra is kitérünk, mi az asszertív kommunikáció ellentéte.
Az asszertív kommunikáció két fontos tulajdonsággal helyezkedik szembe: az egyik az agresszió, a másik pedig a passzivitás. Az agresszív kommunikáció nem tiszteli a többi fél személyes határait, egy passzív kommunikátor pedig senkit nem próbál meg befolyásolni, mert retteg a társadalmi, társasági konfliktustól.
Az asszertív kommunikáció legfontosabb elemei:
- álláspontunk és érzéseink őszinte, magabiztos képviselete,
- aktív, értő figyelem, amelyet a többi fél felé tanúsítunk,
- jogaink és kvalitásaink tudatában kommunikálunk,
- nem nyomjuk el, de kontrolláljuk az esetleges haragot,
- képesség olyan kapcsolatok kialakítására és megtartására, amelyek minden fél számára kényelmesek.
Az asszertív emberek gyakran rendelkeznek az alábbi jellemzőkkel:
- Énközlésben, őnmaguk megéléseiről beszélnek és ilyen a módon szabadon kifejezik érzelmeiket, gondolataikat, vágyaikat.
- Képesek "kielégítő emberi kapcsolatok kezdeményezésére és fenntartására"
- Ismerik a jogaikat.
- Képesek kontrollálni dühüket. Ez nem azt jelenti, hogy elnyomják azt, hanem hogy képesek róla tárgyilagosan beszélni.
- "Az asszertív emberek ... képesek kompromisszumot kötni ahelyett, hogy mindig saját fejük után mennének ... és jellemzően jó az önértékelésük."
- Az asszertív emberek úgy lépnek barátságba valakivel, hogy elvük: "Igényeim számítanak. A Te igényeidre is számítok.