A helyes traumafeldolgozás ajándéka

"A trauma nem az, ami veled történik. A trauma az, ami benned történik, annak eredményeként, ami veled történik." – dr. Máté Gábor

Lelki sérüléseink és sebeink, traumák. Egy olyan mély seb, ami láthatatlan erővel folyamatosan torzítva formálja és jelentős mértékben meghatározza életünket. A múlt lenyomata bennünk él, következményként jelen van a most pillanatában és meghatározza jövőnket. Megrekedést, merevséget és szégyenérzetet kelthetnek bennünk, elszakítva saját belső érzéseinktől és attól, hogy valójában kik vagyunk.

Negatív módon formálva, megváltoztatja az agyunkat, idegrendszerünket, kapcsolatainkat, azt, ahogy élünk, ahogy szeretünk és ahogy értelmezzük a világot. Ez a legmélyebb lelki sebeink gyökere, melyek begyógyításához nem az ítélkezéssel, viselkedésünk megjavításával, pszicho-diagnózis felállításával vagy a tünetek elnyomásával jutunk közelebb. Az okot jelentő forrás megértésére kell törekednünk, mert ezek a nyugtalanító, mindenre kiterjedő, a minőségi boldog élet működési zavarait okozó reakció- és viselkedés mintázatok, valamint a pszichoszomatikus betegségek is a sebzett emberi lélekből fakadnak.

A múlt feldolgozatlan traumája fixálódik. Minden felnőttkori traumatikus élményhez tartozik egy gyermekkorban történt előzetes elszakadás az Énünktől. Az átélt mély érzelmek hatással vannak a központi idegrendszerünkre. Epigenetikai változást eredményeznek, ami a "telomerek" (a kromoszómát alkotó DNS-szál két végén található rövid, többszörösen ismétlődő szakasz) rövidülését okozza. Ha géneket tartalmazó többszörösen ismétlődő "teloméra" régió rövidül, a DNS károsodik és gyulladás jelenik meg, így az agyfejlődés megváltozása révén, a lelki trauma testi tünetté szomatizálódik. Pszichoszomatikusan megjelenik testi tünetekben és betegségekben, mentálisan a gondolatainkban, valamint az érzelmi alapú reakció- és viselkedés mintázatainkban is. A traumához való alkalmazkodás során jelennek meg a mentális betegségek, ezért is kiemelten fontos a helyes feldolgozásuk.

Minden felnőttkori traumatikus élményhez hozzátartozik egy előzetes elszakadás az éntől, ami gyermekkorban történt. Helyes és megfelelő feldolgozásuk, a személyiségfejlődésünk tekintetében nagy lépés és érett életbölcsességét is hozhat magával. Ez persze csak úgy lehetséges, ha a megrekedt dühös agresszió vagy önbíráskodásban helyett, képesek vagyunk fenntartani a nyitott kíváncsi és a megoldást kereső pozitív hozzáállásunkat.

Amikor a helyzet mögé tekintve, rálelünk annak alapgyökerére, megértésre talál minden addig bennünk ordító miért és eloszlik a sok fájdalmas kétség. Ok-okozat kontextusba helyeződve, elfogadást nyer mindaz, ami volt és ami általa bennünk történt. Ebben a traumafeldolgozási fázisban, az ontológia szempontjai alapján, már teljesen más perspektívából tekintünk a múltra. A felismerés, elfogadást és megértést hozva magával, életbölcseletté változhat. Pszicho-ontológiai szempontok alapján megjelenik a múltpozitivitás, vagyis a velünk történtek erőforrássá alakul és személyiségünk pozitív változása, valamint annak jelenbéli hatása kapcsán, megjelenhet a megkönnyebbülést hozó köszönet és hála érzésének szakasza.

Poszttraumás növekedés esetén az alábbi pozitív változások jelennek meg életünkben:

• az Élet fokozottabb értékelése és a mindennapok szépségének megélése
• a pozitív személyiségváltozás által elfogadóbbá, jobban alkalmazkodóvá, együttérzőbbé, türelmesebbé, erősebb emberré válunk
• a fokozódnak az erősen pozitív érzelmek megélései, mint a szeretet, a hála és az öröm
• módosul az értékrend és átalakul, hogy valójában mi a fontos az életben, fokozódik a család és a mély emberi kapcsolódások jelentősége 
• megtapasztaljuk, hogy mindennek célja van és mindenkinek szüksége van elfogadásra, szeretetre és megbecsülésre
• könnyebbé válik az érzelmek kifejezése és élet folyamatos változásának elfogadása
• a helyes érzelem és indulatkezelés által javul a stressz és problémamegoldás
• megjelenik a megbecsülés a másoktól kapott elfogadás, önzetlen támogatást és feltétel nélküli szeretetet következtében
• a jelen pillanat értékelésével élik az életüket, megszűnik a múlt vagy jövő miatti szorongás és az irreális vágyakozás
• gyermekeink jövője kapcsán mélyen megérint az egész emberiség jövőjének fontosságára és ebbéli felelősségünk
• fizikai, érzelmi, egzisztenciális és spirituális stabilitás és egyensúly, nyitottság jelenik a transzcendes jellegű megtapasztalásra (meditáció, önismeret, önfejlesztés, midfulness, yoga)
• kitágul és megváltozik az érdeklődési kör, megjelenik a nagyfokú önzetlen segítőkészség más emberek felé

Mindenkit érnek fájó, érzelmileg megterhelő és mély nyomokat hagyó traumatikus élmények. Ezeket nem tudjuk megváltoztatni. Traumáink megfelelő feldolgozása azonban kiemelt jelentőségű. Hozzásegít a poszttraumás növekedés lehetőségéhez, pszicho-ontológiailag megjelenik a múltpozitivitás, így a múltban velünk történtek erőforrássá alakulnak. Csupán ilyen módon nyílik reális lehetőségünk egy egészséges, nyugodt szeretetben kiteljesedett, békés élethez.